"I was a butcher cutting up meat" - avagy a disznóvágás nemzeti összetartó ereje
sponsored links
Magyar embernek a disznóvágás olyan, mint egy angolnak az idõjárás: Az Obligát és mindig helyénvaló Beszédtéma; bármilyen társaságban elõhúzható, kínos csendet áttörõ jolly-joker. Kortól, nemtõl, és társadalmi ranglétrától független: a disznóvágás összeköt. 32 év várakozás után tavaly decemberben vettem részt életem elsõ disznóvágásán, de azóta is bárhol, bármilyen körben hoztam szóba a disznótort, mindenhol azonnal megnyíltak a kapuk és özönlöttek a kérdések: ugye a nyers fület kóstoltad? Sült vért ettél? Lógattátok vagy asztalon vágtátok? Palackkal pörköltétek? Pálinkával indítottak? A disznóvágás senkit nem hagyott hidegen, étkezési szokásokra való tekintet nélkül tódulnak a gyerekkori, vidéki vagy pestkörnyéki emlékek. Hajnali fények, csont hideg, pálinkamaraton, toroskáposzta, orjaleves, bélmosás, májas hurka, véres hurka, sváb hurka, epegörcs. (A disznóvágás címszavairól évek óta terjed egy írás a neten, sok százan hivatkoztak rá blogokon és fórumokon, nem érdemtelenül, gyönyörû esszenciája ennek a közösségteremtõ élménynek.)
2004-ben még az EU-csatlakozás elõtt a magyar közvéleményt jobban izgatta, hogy lehet-e majd az EU-ban disznót vágni (és mákos rétest sütni), mint az, hogy a németek mikor nyitják meg a munkaerõpiacuk kapuit, vagy hogy ...